Az álláskeresés már önmagában is frusztráló, hiszen vagy azért akarunk elhelyezkedni, mert jelenlegi munkahelyünk valamiért nem megfelelő, vagy azért, mert eleve nincs munkahelyünk, és így minden munka nélkül töltött idő bevételkiesést, hosszútávon pedig anyagi gondokat okoz. Az álláskeresés folyamatában már az álláshirdetések átnyálazása is lelombozó. De miért viszolygunk attól is, ha le kell ülni egy munkaközvetítő oldal elé?
Íme 5 dolog, amiért gyűlöljük az álláshirdetéseket:
- Irreális elvárások
Egy álláshirdetés olvasásakor a feladatokat általában mindenki átugorja, és egyből az elvárásokat nézi. Itt pedig rendszerint a világ összes jó tulajdonságát és készségét felsorolják. Persze a diploma és minimum 2 nyelv tárgyalóképes tudása mellé… egy olyan pozícióra, mint a „junior asszisztens” (ennél jobban már képtelenség cifrázni a az irodai csicska hivatalos megnevezését).
- Fantom fizetés
Amit viszont nem szoktak felsorolni az a felkínált fizetés és juttatások. Miért nem? Én miért nem dönthetem el, hogy egyáltalán vegyem-e a fáradságot az állás megpályázására, mikor nagyon jól tudom, hogy minimálbérből nem tudom eltartani a családom. Ha pedig mégis elküldöm az önéletrajzom fizetési igény megjelölésével, be se hívnak az interjúra, hiszen csak akad majd valaki, aki kevesebbet kér nálam.
- Fantom cégek
Ennél is felháborítóbb, mikor a hirdető céget sem jelölik meg. Sok esetben úgy pályázunk, hogy azt sem tudjuk, kinek, és hol fogunk dolgozni. Szerencsés, ha legalább a kerületet feltüntetik. De mi van, ha önéletrajzom és személyes adataim elküldése előtt el akarom dönteni, hogy az adott cég megfelel-e számomra? Például ha nem feltétlenül akarom, hogy egy piramisjátékra épülő jutalékos rendszerű cég behúzzon a csőbe.
- Motivációs levél
Sok helyen elvárás a motivációs levél. Nem értem miért. A hirdető cégek tényleg annyira naivak, hogy azt hiszik, hogy csakis hozzájuk, és csakis elhivatottságból jelentkezünk az általuk felkínált „asszisztens asszisztens” pozícióra? Szerintem sokan szívünk szerint csak ennyit írnánk a motivációnkról: „Pénzt akarok keresni!"
- Esélytelenek nyugalma
Az egész önéletrajz küldözgetésben a legidegesítőbb, hogy nagyon jól tudjuk, hogy a normális állások egy "ismerős" által már be vannak töltve, csak hát ugye muszáj megpályáztatni a helyet. Persze időnket és energiánkat nem sajnálva az ilyen helyekre is elküldjük jelentkezésünket az esélytelenek nyugalmával, hiszen hátha…
(Ezek az álláskeresési mizériák természetesen nem vonatkoznak az olyan nagykutyákra, akiknek nincs is szükségük arra, hogy állást keressenek, hiszen őket úgyis a fejvadászcégek fogdosnak össze.)
