Időről-időre olvashatunk olyan cikkeket online és offline médiában egyaránt, ami a valós vagy vélt középosztállyal foglalkozik. A legtöbbször ezek a tartalmak a szegénységgel növekedésével foglalkoznak vagy politikai szólamok és programok hivatkozási alapjává teszik ezt a nehezen meghatározható osztályt. A kormánypártok természetesen a középosztály megerősítésére hivatkoznak előszeretettel, az ellenzékiek pedig a lecsúszással és elszegényedéssel.
Mit tekinthetünk középosztálynak?
Az eredeti társadalomtudományi, szociológia értelme a társadalmi osztályoknak már régen értelmét vesztette. Főleg csak politikai programok előszeretettel alkalmazott eleme és valami olyasmit céloz, hogy azzal minél többen azonosulni tudjanak. Persze aztán lehet jövedelmet nézni, vagyont, iskolázottságot, pénzügyi tartalékokat, fogyasztási- és életszínvonalat, de ezek nagyjából egymást átfedő kategóriák.
Mit tekinthetnek a magyarok középosztályi életszínvonalnak?
A különféle szociológiai és statisztikai mérésekkel az is a baj, hogy attól még, ha valaki bizonyos kategóriák alapján átlagosnak is tekinthető, önmagát nagyvalószínűséggel nem fogja annak gondolni. Valószínűleg a legtöbben meglepődnének, ha azt látnák, hogy ő életszínvonaluk középosztályinak mondható.
Mit is tekintenek a magyarok középosztályinak? Egy Suzukit? Plazmatévét? Évenkénti nyaralást az Adrián? Némi tartalékot rossz időkre? A gyereket egyetemre járatni? Megfelelő egészségügyi ellátást? Segíteni a gyereket lakáshoz juttatni?
Miért fontos ez a réteg a társadalomnak?
A történelemből tudjuk, hogy a lecsúszó, egzisztenciájukat veszélyben érző csoportok végül kiknek a karjaiba is menekülhetnek válságok idején. De ugyanez a réteg jelenti a modernkori tömegdemokráciák legitimációs bázisát is. Ez pedig kétélű fegyver lehet. Már ha egy egészséges európai társadalmat akarunk és nem harmadik világbelit. Nyilván nem kell semmit győzködni, hogy minél szélesebbek a középrétegek és alulról könnyen átjárhatók az miért is pozitív egy ország szempontjából.
Mi történik a középosztállyal?
Orbánék a középosztály nevében kormányoznak, csakhogy nehezen lehet olyan lépést találni, aminek tényleg teljes egészében ők látták volna hasznát. Kezdve az olyan Fideszhez köthető intézkedésekkel, mint végtörlesztés vagy egykulcsos adó. A valóság az, hogy ezzel maximum csak a felsőközepet tömték ki, míg a többieknek a maradt a nemzeti színekbe csomagolt szabadságharc és sikertörténet.
Bár előbb arról írtam, hogy miért nem jók a különféle mérések, azért remekül mutatják az objektív társadalmi viszonyokat és tendenciákat. Az Eurostat szerint 2013 legvégén a magyar középosztály sérülékenysége nőtt a legnagyobb mértékben. 2012-ben már a lakosság 32,4 százaléka volt kitéve szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatának, míg 2008-ban még 28,2 százalék volt ez az arány. Ezzel pedig a hatodik legrosszabb helyzetben vagyunk uniós összehasonlításban.
Régiósan sem túl rózsás helyzet Lengyelországban ellentétes folyamatok látszódnak: ott erősödik a középosztály. Csehországban pedig uniós szinten is a legkisebb 15 százalékos a szegénység és kirekesztettség fenyegetésében élők aránya.