Hiába, a megfelelési kényszer nagy úr. Különösen igaz ez akkor, ha jó populistaként minden választónak igyekszünk a kegyeiben járni. Annak idején már a nyolcadik kerületben is csodálkoztam, hogy a Kun Béla utcából Kun utca lett, hiszen így csak valójában nem is változott meg: az ott felnőtt generációk pontosan tudják, hogy valójában kiről nevezték el a közterületet.
Most az ötödik kerület volt soron. A belvárosban Károlyi Mihályt nyilvánították nemkívánatos személynek. A róla elnevezett utcával kapcsolatban ismét bedobták minden fantáziájukat az illetékes hölgyek és urak. És a Kun Béla utcához hasonlóan itt is csak a keresztnevet törölték le a tábláról.
Lehet persze, hogy nem is a választópolgároktól félnek hanem Károlyitól magától. A baloldali demokratáktól, az első Magyar Köztársaság miniszterelnökétől. Attól, hogy megkérdezik tőlük, hogy vajon őt miért kellett bántani? Talán ezért törölték csak félig nevét az utcatábláról – gyávák ahhoz, hogy a Károlyi Mihály nevét viselő utca így maradjon, de gyávák ahhoz is, hogy teljesen más nevet kapjon.
