Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy morgós törpe, aki egy egész országot elfoglalt a parasztjaival. Buta parasztok voltak azok, alig háromszázan, és annyira hittek a morgós törpében, hogy vakon végrehajtották a parancsait. Loptak, raboltak, sarcoltak és fenyegettek mindenkit.

Ahogy az lenni szokott, a morgós törpe ellen szervezkedni kezdtek a kisemmizett nemesek, akik korábban az országot uralták. Ezek a nemesek sokat vívódtak egymással, így a morgós törpekirály nyugodtan ülhetett a trónján.

Ám egy napon tucatnyi fiatal diák úgy döntött, hogy iskola helyett a morgós törpe palotájához mennek, és elfoglalják azt. A morgós törpe ezen felháborodott, és szólt a kopasz óriásoknak, hogy penderítsék ki udvarából a diákokat. A fiatalok kevesen voltak, gyengének bizonyultak, és a kisemmizett nemesek sem álltak az oldalukra, így jobb híján szétszéledtek.

Másnap a diákok összegyűltek egy kis ivóban, hogy megbeszéljék, hogyan tovább. A morgós törpe azonban úgy felháborodott, hogy katonáit a söntésbe küldte, hogy megdorgálják a rakoncátlan fiatalokat. A nemesek most sem bújtak elő házaikból, így szegény diákok megint egyedül maradtak a bajban.

A morgós törpének ez sem volt elég, haragja csak tovább fortyogott. Néhány diákot nem tudott összeírni a kis söntésben, azoknak a lakására küldött katonákat, és elvitette őket a tömlöcbe. Ott aztán a fiatalok jól megrettentek, és többször nem akarták elfoglalni a morgós törpe palotáját.