Elmondom mi bajom a trafikmutyival – már persze azon kívül, hogy a kommunizmus legrondább éveit idézve tömték tele a hűbéresek zsebét. Ezzel most nem foglalkozom, elég szó esett róla mindenféle fórumon.

Az új problémám a minőséggel van. Akik ezt az egészet kitalálták, azok úgy gondolták ugyanis, hogy a cigaretta sok pénzt hoz, adjuk oda a haveroknak, majd jól fogják csinálni. Igen ám, de dohány nem csak cigarettát jelent. A dohányzó emberek nem feltétlen cigarettáznak, vannak, akik pipáznak, vannak, akik szivaroznak, vannak, akik tubákot szívnak. A bagórágást most nem említem…

Ha egy pipás bemegy nemzeti dohányboltba kétféle dohányt talál: kommersz szart és kommersz közepeset. Választék nem nagyon van: négyféle dohányból válogathat kedvére vagy kedve ellenére. Szivarfronton ugyanaz a helyzet. Nem lehet kapni jókat – ellenben lehet kapni rosszat, közepesen rosszat és néha közepesen jót. Márpedig azok az idők elmúltak amikor a piacot nem a kereslet, hanem a kínálat határozta meg – ezt a rendszert otthagytuk valamikor a nyolcvanas évek elején.

Igaz, akkor még az a mondás járta, hogy jómunkásember nem válogat – nem is voltunk különösebben igényesek. Azért aki megtehette, az a „dollárboltokban” tudott magának vásárolni jobb minőséget is. Ma erre nincs lehetőség. Ennyivel rosszabb a helyzet a dohánypiacon mint a hetvenes-nyolcvanas években.

Persze megoldás van. Én például kéthetente feljárok az Ipoly partjára horgászni. Onnan már valóban csak egy ugrás a szlovák határ, Szlovákiában pedig meg tudom magamnak vásárolni azt a szivart, azt a pipadohányt, amit én szeretnék. Ugyanis ez egyáltalán nem azonos azzal, amit a nemzeti dohánybolt-hálózat szeretne, hogy fogyasszak.

Igen tudom, hazaáruló vagyok. Mert ez nem jó a magyar népgazdaságnak államháztartásnak. Nem nekünk hoz bevételt, hanem Szlovákiának. Nem a nemzeti dohánybolt hálózat maradt tőle életben –  legalábbis remélhetőleg hamarosan eltűnik. Mert a piacot mindenféle termék esetében a keresletnek kell meghatározni. És magasról leszarom, hogy így kevesebb pénze lesz majd a miniszterelnök valamelyik haverjának. Eleget kerestek már a bőrömön.