Másfél hónapja röhög az ország az állami párválasztó abszurd ötletén. Nem csoda, hogy a megvalósulása is erőltetett és nevetséges lett. A vasárnapi Szabad egy táncra? találkozóra ugyanis főleg öregek, gyerekek, tiltakozók és melegek mentek el. Végül is csak a célzott fiatal korosztályt nem sikerült a rendezvényre csábítaniuk. Bár nem is lenne szükség államilag támogatott párválasztó bulikra, ha a kormány politikai alapon nem lehetetlenítené el a fiatalok szórakozási lehetőségeit.
Erre-arra hivatkozva sorra záratják be, vagy költöztetik a világ végére az olyan helyeket, ahova a fiatalok ismerkedni mennek: Zöld Pardon, LivingRoom, Rió - hogy csak egy párat említsek. De nem csak a buli helyeket, a romkocsmákat sem kímélik. Nemrég a Sirály botrányos bezárásával volt tele a sajtó, pár hete pedig a Roham bár bejáratára is lakat került. Holott ezeknek a helyeknek igen nagy nem csak a párválasztó, hanem a közösségépítő szerepe is. De hiába. Orbánnak elege van a "romkocsmák félhomályában merendő diplomásokból".
A párválasztás kevésbé erőltetett, úgymond normális, természetes színtereit azonban nem csak bezárással lehetetlenítik el. A belvárosi kerületek többségében már nem kaphatunk 22-23 óra után alkoholt, nem csak a pubokban, de a boltokban sem.
A szesztilalom után a dohányosok száműzésével tették még kényelmetlenebbé a kocsmákba, kávézókba, diszkókba (egyszóval zárthelyekre) szervezett baráti összejöveteleket. Most pedig a trafikmutyival rontják még tovább a fiatalok helyzetét. A dohányosok se szórakozóhelyeken, se fesztiválokon, de még a kedvenc kisboltjukban se juthatnak majd hozzá szenvedélyük tárgyához.
És igen, most lehet háborogni azon, hogy a mai fiataloknak nem kell törvényszerűen buli, alkohol, és cigaretta az ismerkedéshez (ráadásul mindez éjszaka!) De valljuk be ez elég nagy képmutatás lenne. Egyébként meg tényleg van olyan, aki tud ezek nélkül párt választani suliban, munkahelyen, könyvtárban stb… De ez is csak azt bizonyítja - mint a táncesten megjelent fiatalok száma - hogy az állami csajozás is csak egy újabb felesleges baromság, amire a pénzünket költik.