70-90 milliárd forintot költhet a kormányzat a Puskás Ferenc Stadion újjáépítésére. Ezzel egyedülálló, „stadion a stadionban” koncepciót valósítanának meg: nem kéne elbontani a régi, szinte műemlék értékű létesítményt, hanem azon belül építenének egy 65 ezer néző befogadására alkalmas stadiont. A fenti árba nem tartozik bele a Nemzeti Olimpiai Központ további felújítási munkálatainak finanszírozása: a Körcsarnok és a Millenáris Velodrom felújítása, illetve a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok átépítése. Ez még 30 40 milliárdba kerül, de erről most akár ne is beszéljünk.

 Maradjunk csak a stadionépítési mániánál. 70-90 milliárd forintba kerül majd az új nemzeti aréna, de tekintsünk el a felső határtól, vegyük csak a minimális az összeget. Ebben az országban, ahol jelen pillanatban négymillióan élnek a szegénységi küszöb alatt, ez elég durva beruházásnak tűnik azért, hogyválogatott szintjén létező magyar labdarúgásnak új hiperstadionja legyen.

Nem szeretnék demagóg lenni, de rávisz a kényszer. Csak ilyen módon tudom ugyanis számokban kifejezni, hogy mennyi is valójában 70 milliárd forint. Például aki rendszeres szociális segélyben részesül, 268 ezer 718 év alatt kapna ennyi pénzt. Ez azt is jelenti, hogy 268 ezer ember kaphatná meg havonta azt a csekély, a 21 ezer forintot éppen csak meghaladó összeget, legalábbis egy éven keresztül. Ha a bruttó összeget nézzük, évente 72 ezer közmunkás bérét lehetne belőle kifizetni, 58 ezer minimálbéren alkalmazott diplomás, 51 ezer minimálbéren alkalmazott szakmunkás vagy 59 ezer minimálbéren alkalmazott végzettség nélküli dolgozhatna ebből a pénzből egy évig. Az átlagkeresettel rendelkezőket most nem vettem figyelembe, hiszen az átlagban benne van ugyan a minimálbéres, de benne van az országgyűlési képviselő, a miniszterelnök, a köztársasági elnök, és az igen magas keresettel rendelkező vállalkozó is.

Ebből a stadionmizériából tisztán látszik, hogy a kormánynak mindenki megélhetésénél fontosabbak a külsőségek; az, hogy Tündérország új sportlétesítményein keresztül mutassuk meg, hogy Magyarország fejlődik és jó úton jár, miközben a háttérben munkanélküliek és éhezők sora várja azt a kenyeret, aminek árát futballstadionra költik. Egyszerűen elviselhetetlenül hangzik, hogy 2013 Magyarországán egy minimálbéres 59 524 évi jövedelméből sportlétesítményt építünk.

A történet valójában az ókori Egyiptomra emlékeztet, ahol a fáraók az akkori „közmunkások” rovására síremlékeket emeltettek maguknak, hogy nevük az idők végezetéig fennmaradjon. Éppen csak az a különbség, hogy amíg a piramisok a mai napig állnak Egyiptomban, addig a stadionokra rendszeresen kell majd újabb és újabb összegeket költeni. Mindenesetre így is méltó emlékei lesznek Orbán Viktor kormányzásának, aki modern fáraóként piramisok helyett stadionokat épít azért, hogy egészen biztosan soha ne felejtsük el uralkodását.