Mit mond Magyarországról az OECD-jelentés? A fejlett országokat összehasonlító tanulmánykötetből egy mélyen depressziós, magába forduló, mindenkit utáló zsémbes ország rajzolódik ki. Ráadásul nem elég, hogy boldogtalanok vagyunk, de rossz az egészségünk, nem élünk házasságban, nem vállalunk gyereket, félünk az utcán és még sorolhatnám. Nem igazán illik a kormány sikerpropagandájába, hogy a megkérdezettek 30 százaléka azt mondta, hogy nincs elég pénze ételre.

Aki rendszeresen internetezik az biztos találkozott valamelyik hírportálon a legújabb országokat összehasonlító OECD kutatással. Ha nem, akkor mindenképpen érdemes szemügyre venni a nem éppen örömteli grafikonokat. Nézzük meg közelebbről, hogyan teljesít Magyarország az OECD-felmérésében.

Nincs pénzünk kajára

Magyarország valóban jobban teljesít, hiszen itt növekedett legjobban azok száma, akik azt mondták, hogy nincs elég pénzük élelemre. Ez az arány már 30 százalékot jelent az öt évvel ezelőtti 17 százalékhoz képest. Ez már valódi szociális válság. Eközben azt is megtudhatjuk a jelentésből, hogy a görögökön kívül csak nálunk csökkent a szociális juttatások mennyisége. Minden vizsgált országban nőtt a gazdasági válság ellenére is. A munkavállalók tekintetében sem mond túl sok jót az országról az OECD. A munkaképes korúak támogatása (itt beleszámít a munkaélküli sagely, vagy a munkában lévő emberek jogai és juttatásai) is nálunk csökkent jelentősebb mértékben. Azért ez meglehetősen szomorú és kiábrándító. Tekintve, hogy egy ország torkán próbálják a lenyomni a “jobban teljesít” maszlagot.

Elégedetlenek vagyunk a jóléti állam szolgáltatsaival

Az OECD átlagnál többet költünk szociális kiadásokra, például nyugdíjakra vagy az egészségügyre. Mégis az egyik legelégedetlenebb társadalom vagyunk ebben a tekintetben is. Ráadásul a legszegényebbek úgy érzik magukra hagyja őket az egészségügy.

Boldogtalanok vagyunk, nem bízunk senkiben és utálunk mindenkit

A kutatás szerint nem bízunk a kormányban és a rendőrségben sem. Ezzel szintén az egyik legbizalmatlanabb társadalom vagyunk a fejlett országok között. Vicces, hogy nálunk csak a mexikóiak bíznak kevésbé a rendőrökben. Ehhez kapcsolódóan alacsony a biztonságérzetünk, félünk, hogy valamilyen bűncselekmény áldozatai leszünk.

Elutasítóak vagyunk a kisebbségekkel szemben, továbbá nem házasodunk, nem vállalunk gyereket, aminek eredményeképpen fogy a lakosság. Rendkívül alacsony az egy nőre jutó gyermekek száma. A fejlett országok közül utolsó helyen állunk a boldogság terén, ami eléggé elkeserítő tény. Ráadásul a nők még boldogtalanabbak, mint a férfiak, ami meglepő, mert az országok nagyrészében valamivel boldogabbak a nők. Legalábbis ami ezt a merest illeti. Ehhez kapcsolódóan alacsony a várható élettartam is és még mindig magas az öngyilkosságok aránya a többi országhoz képest. Valóban tényleg ez a nemzet lennénk?