Visszakérdezek, ütöm ahol tudom, bevádolom ahol tudom. Tudatosítani bennük, illetve a hallgatókban, hogy tudom miért kérdez így. Tudom miért személyeskedsz, és egy percig nem veszlek komolyan.
Kell nekem a Kossuth Rádiót hallgatni reggelente? Nem. Beteg vagyok, hogy mégis minden áldott reggel megteszem? Valószínűleg igen. És tegnap igencsak a közelében voltam annak, hogy tökönszúrjam magam úgy fél nyolc magasságában.
Kormos Kata, az MSZP szóvivője volt a rádió 180 Perc című műsorának a vendége. A műsorvezető a Lánchíd Rádiótól leigazolt Kocsis Éva volt, akinek habitusát már ismerhetjük az Átlátszó rejtett kamerás felvételéről. A hölgy, akit könnyebb átugrani mint megkerülni, a közszolgálat riportereként tavaly decemberben oktatott a 19 éves elsőéves szociólgushallgató hölgyet arról, hogy ugyan már kiscsibe, ha télen két hétre bezárják az egyetemeket, az marhára nem érinti a vizsgáztatásokat.
Tudom, mert én már erről készítettem interjút - szólt Kocsis csórikámnak. Ennyi. Vitázz velem ha akarsz, írhatsz te petíciót bármiről, teljesen felesleges. Majd azt én tudom, jó? Piti kis eset, két mondatot nem érdemelne, úgy meg pláne, hogy ha valaki nyomon követte azt, amit közszolgálat néven leművelnek az MTVA környékén. Engem nem is a Kocsis Éva háborított fel. Hozza ő az elvárhatót. Ennyit tud. A Hoppál való neki, de az is csak telefoninterjúban, úgy profibban megy az egyenszöveg felolvasása.
A reggeli feszkómat most a Kormos Kata okozta. Persze nem ő maga. Az attitűd. Amivel odamegy ebbe a műsorba. Te el akarsz itt mondani tényszerűen bármit is? Amikor így nyit a közszolga: “Az MSZP emelné az egészségügyi dolgozók alapbérért és az ügyeleti díjat, és életpálya modellt is kialakítana. Jó reggelt kívánok Kormos Katának az MSZP szóvivőjének. Igazából ez a javaslatuk meghallgatásra talált, mert hogy a kormány megtette...” . Ez a műsorvezetői alapvetés. Ezzel kezdj valamit. És a Kormos Kata megpróbálta. Pedig nem kellett volna. Rámászott, személyeskedett, kiforgatta a szavait. És még ügyes sem volt. Erőből, saját igazának és annak tudatában, hogy úgysem tud érdemben reagálni egy három perces beszélgetés során a meghívott vendég. Ő nyert.
Kedves Kormos Kata! De inkább tisztelt MSZP! Meg kellene már érteni, hogy teljesen felesleges így elmenni így egy közszolgálati interjúra. Ezek a riporterek - tisztelet a kivételnek, ha van - nem is akarnak korrektek lenni. Ideje felkötni a gatyát. Ha szarral dobálnak, ne tartsuk oda az arcunkat. Itt az ideje az unortodox kommunikációnak a köszolgálati médiák felé. Nem arra gondolok, hogy meg kellene alázni a riportereket. Egyszerűen hülyére kell venni őket, nevetségessé kell tenni az ilyen Kocsis féle bértollnokokat. Visszakérdezek, ütöm ahol tudom, bevádolom ahol tudom. Tudatosítani bennük, illetve a hallgatókban, hogy tudom miért kérdez így. Tudom miért személyeskedsz, és egy percig nem veszlek komolyan.
Radikálisnak tűnik? Lehet. De ennél már úgysem tud mélyebbre süllyedni a közmédia, maximum a választások közeledtével nagyobb lavorból borítják ránk a fekáliát. Ne álljunk alá, ha kérhetném. De ha fontosnak érzik a Kossuth Rádió műsorát, és azt hiszitek, hogy ott még van keresnivalótok, van még megszólítható bizonytalan szavazó a rádió hallgatói között, akkor könyörgöm, küldjetek oda valaki tökösebbet, a Szanyit vagy a Göndör Istvánt. Úgy szórakoztatóbb lesz a szélmalomharc.
