Erőss Zsolt példakép volt. A Mount Everest első magyar meghódítója, a legnagyobb magyar hegymászó, aki összesen tíz nyolcezer méter feletti hegycsúcsot mászott meg. Teljesítménye azonban azért is nagyszerű, mert két csúcsra már műlábbal jutott fel. Azonban sosem tekintette magát „sztárrokkantnak".
Székely Ildikó, az NRSZH vezetője csinált belőle „sztárrokkantat”, mikor 2012-ben példaképpé emelte azok számára, akiktől megvonták a rokkantnyugdíjat. Akkor többen felháborodtak azon, hogy a rokkantak munkaképtelensége kapcsán Székely a hegymászót hozta fel ellenpéldának, mondván: "nincs lehetetlen csak tehetetlen". Sokan nem értettek egyet azzal, hogy - 2010-ben hegymászás közben szerzett sérülése miatt - amputált lába által, Erősst a „teljes életet élő rokkant” mintájaként kezdték emlegetni.
Erőssnek ugyanis szerencsére (sok rokkanttal ellentétben) megadatott, hogy 42 évig ép testtel hódolhatott szenvedélyének. Amputálása után is volt lehetősége a számára kifejlesztett művégtag segítségével folytatni a hegymászást. Erőss Zsolt rokkantsága ellenére, tragikus haláláig hitt abban, hogy számára nem létezik a lehetetlen.
