A vad- és halgazdálkodásban Magyarországon is problémát okoz időnként az orvvadászat és az orvhorgászat. Szerencsére azonban nálunk nem gondolják, hogy az őzek, vagy éppen a harcsák valamiféle gyógyító erővel bírnak, így nálunk nem okoz akkora bajt az ilyesmi, mint Afrikában „legfeljebb” a gazdaságnak árt. Abban azért biztosak vagyunk, hogy amennyiben elhíresztelné valaki a házi veréb csőrének jótékony hatását a nemi vágyra, bizonyára hamarosan kipusztulna a madárállomány.
Függetlenül attól, hogy minket, magyarokat nem érint közvetlenül a probléma, elkeseredetten vettük tudomásul, hogy Mozambikban többé nem él orrszarvú. Ha a rinocéroszok kiválását az evolúciónak tudhatnánk be, talán kevésbé lenne szomorú az egész, mint így, hogy emberi gonoszság, nyereségvágy és mulasztás áldozataivá váltak szerencsétlen állatok.
Mozambikban orvvadászok pusztították el a jobb sorsra érdemes, de pechjére gyógyító erővel felruházott faj utolsó példányát. Természetesen az országhatárok nem állják útját a gonosztevőknek: a mozambiki orvvadászok számára Dél-Afrika már sokkal gyümölcsözőbb terület: csak az idén 249 állatot pusztítottak el a Dél-Afrikai Köztársaságban a tavalyi 668 után.
Van azonban itt egy mellékvágány, ami nagyon is magyar érdekeltségűvé teszi az afrikai orvvadászat problémáját. Érdemes lenne kormányunknak felfigyelnie arra a jelenségre, amely nagyban elősegítette a mozambiki orrszarvú-állomány végső pusztulását. Ugyanis a nemzeti parkok rosszul fizetett őrei némi fizetéskiegészítés fejében örömmel segítik az orvvadászok „munkáját”. A tanulság könnyen levonható – ha az állami alkalmazottakat nem fizetik meg rendesen, akkor azok a boldogulás más útját fogják keresni, ez pedig egyenes út a korrupcióhoz.
