Az ember időnként szétnéz maga körül, megdöbben, felháborodik, aztán kijelenti, hogy soha többé semmin, mert innen már nincs lejjebb. Néhány nap – esetleg óra – elteltével kiderül, hogy mégis van. Mielőtt azonban belekezdenék újabb „innen már nincs lejjebb” érzésem okának taglalására, előrebocsájtom, hogy nem általánosítok a rendőrök, a rendőrség munkájával kapcsolatban. Az alábbi egy egyedülálló történet, egyedi eset. A rendőrök értünk, állampolgárokért vannak, többségükben keményen dolgozó, törvénytisztelő, rendes emberek.
Jelenthetnek ez alól kivételt azok, akik halálra verik a kihallgatott gyanúsítottat. Persze majd a nyomozás kideríti, hogy valóban így történt-e, de a tény az tény: az izsáki rendőrörsön meghalt egy férfi. Gyanúsított volt. Kihallgatták. Bántalmazták. Az előzetes orvosszakértői szakvélemény szerint halálát a folyamatos bántalmazás által kiváltott traumás sokk okozta. Sajnáljuk, nagyon. Mégsem kívánjuk vérét a két rendőrnek, akik kapcsolatba hozhatóak az esettel – mára már ők is gyanúsítottak, ítélet születik majd ügyükben. A történetet itt kéne lezárni, levonva a megfelelő tanulságokat.
Az alaphelyzet fentebb olvasható: egy ember meghalt. Akiket élete kioltásával vádolnak, várhatóan megkapják büntetésüket. Viszont nekik vannak feletteseik, akik nem hagyhatják annyiban ezt az ügyet. Ők azok, akik hivatalos személy elleni erőszak miatt feljelentették a halottat. Ezt a feljelentést ugyan az illetékes szerv elutasította, így nem kell majd nyomozást folytatni valaki ellen, aki már nem él. Akit nagy valószínűséggel megöltek.
Nem tudjuk, mi motiválta a feljelentést, talán a mundér becsületének védelme, talán egy hirtelen jött felelősség-áthárítási reflex. Nem tudjuk, de nem is érdekes. Az viszont sokkal inkább foglalkoztat, hogy milyen ember az, aki egy halott ellen tesz feljelentést. És vajon mit követett el az az ember a kihallgatószobában? A hivatalos személyekre emelete a kezét, hogy ugyan, ne bántsák már tovább? Mert azt még a két rendőr védője sem tagadja, hogy bántották, éppen csak azt állítja, hogy szakszerűen jártak el, és ezért nem áll meg a kényszervallatás vádja. Tényleg lehetséges, hogy az a szerencsétlen volt az erőszakos?
Vissza kell kanyarodnom a saját döbbenetemhez: lehet, hogy innen is van még lejjebb? Meghalt egy ember, és akiknek ez a feladata lenne, azok nem a halálának körülményeit vizsgálják, hanem feljelentik. Ez a legkedvesebb kifejezéssel élve is ízléstelen. Az ő feletteseik pedig hallgatnak. Én pedig csak ülök, és azon töröm a fejem, hogy kinek kéne most lemondania. Az elkövetők már nincsenek állományban, a feljelentést megtevő feletteseik igen. Az ő feletteseik szintén, és így tovább. Bizony, nem a két rendőr fejét követelem, az övék már az igazságszolgáltatás kezében van. Azok a fejek a kérdésesek, amelyekből kipattant ez a feljelentés-ötlet és azok, amelyek szó nélkül tűrték, hogy ez megtörténjen.