A kampány során többször bírálta az ellenzék a Fideszt, hogy nincs semmilyen választási programja. A kormányfő végül annyit mondott, hogy a jelenlegi kormánytöbbség választási programja egy szóban összefoglalható: „folytatjuk”.  Ez a bejegyzés folytatása annak a felsorolásnak, hogy mit nem szeretnék ha folytatna Orbán Viktor. Szóval álljon ittpár indok mit nem szeretnék, ha folytatna a Fidesz.

Dörgölőzés keleti diktatúrákhoz

Bár lehet sokan elfelejtették, de a keleti szél szárnyain való szövetségkeresésnek legnagyobb foltja az örmény katonatársát álmában meggyilkoló katona haza engedése volt. Akkor úgy tettek, mintha nem tudtak volna arról, hogy mi fog történi a hazájában hősként ünnepelt katonatiszttel. Azóta persze töretlen a magyar és az azeri nép barátsága.

Önmagában a keleti nyitás politikája teljesen üdvözlendő irány lenne. Persze kétségtelen az EU-hoz és azon belül Németországhoz kapcsolódó erős gazdasági szálak, mégis érdemes máshol is tapogatózni. A keleti nyitás politikája mégis ott válik bohózattá, ahogy az ember szembesül Orbán ellenzékben tett nyilatkozataival. Hirtelen jött orosz- és kínabarátsága, alighanem nem egy szélkakast fordított ki tengelyéből. Kínára és Oroszországra is szükségünk van gazdasági partnerként, de a hozzájuk és más arab országokhoz való dörgölőzés talán erős egy ilyen szabadságharcos hevülettől fűtött kormánytól.

A közoktatás iránya

Bár a nagy változások és átszervezések már végbe mentek és elvileg már a rendszerek működtetése jönne, azért érdemes lenne egy-két hátraarcot végezni. A létrehozott KLIK maga az értelmetlen centralizált bürokratikus állami szervezet ideál tipikus példánya. A közoktatás centralizálására hosszabb távon mindenképp szükség lesz, ezt a kormányzati oktatáspolitikának is észre kell vennie.

A nagy nehezen bevezetett tanári életpálya modell és vele a fizetések konszolidációja sem hozta meg a megnyugvást. A tanárok még több munkával szembesültek, és a további bérrendezésük is a költségvetési szituációtól függ. De ne feledkezzünk meg az államosított tankönypiacról sem. Az államosítások és átszervezések nem kímélték a közoktatást sem és bár az oktatási folyamatok változásához idő kell, talán nem lövünk mellé, ha azt mondjuk rossz az irány.

Nemzeti italboltok

A kampány során az is felröppent, hogy a dohánytermékek után a szeszes italok forgalmazását is állami koncesszióhoz kötnék. Nem kell ahhoz nagy fantáziával bírni, hogy elképzeljük, hogy az állami kisgömböc most erre tenné rá a kezét. Alighanem ez az államosítás érintené közvetlenül a legtöbb ember életét és ezzel a legtöbb elégedetlenséget is hozhatná magával.

Kevesebb közmunka – több piaci alapú állás

A munkahelyek közmunkával való kozmetikázását sem szeretném, ha folytatnák, hanem megfelelő kiszámítható gazdaságpolitikával teremtenék meg azt a környezetet, ahol üzleti alapon létesülnek munkahelyek. Arról nem beszélve, hogy közhely, de a közmunka amúgy sem vezeti vissza az embereket a munka világába. Főleg, akkor nem, ha ezenkívül nincs munka.