Álmomban miniszterelnök voltam. Mondhatnám, hogy soha többé ilyen rémálmot, de nem teszem, mert nem is volt olyan szörnyű, ugyanis teljesen életidegennek tűnt. Nem tömtem a haverjaim zsebét állami megrendelésekkel, nem kuszáltam össze az Alkotmányt, sőt, még a gazdaságpolitikát is szakemberre bíztam, így az nem is lett különösebben unortodox.
Talán az egyetlen olyan tényező, ami miatt kissé rosszul éreztem magam a bársonyszékben, hogy ötven éves lettem, ami a valóságban még eléggé messze van. Annak viszont kifejezetten örültem, hogy nem rendeznek szentmisét a tiszteletemre. Ugyanis a miniszterelnökért – ha jó – nem az Úrnak kell hálát adni, hanem a választóknak. Ha pedig rossz, akkor nem az ellenzéket és a sorsot kell okolni, hanem az ország népét, amiért megválasztotta. Visszatérek azonban a tárgyhoz, mert alaposan elkanyarodtam: nem a választókról akartam írni, még kevésbé a választásokról.
Tehát álmodtam. Mise nélkül. Mert bár egy jobboldali nőegylet mindenáron templomban dicsérve, zsoltárok között akarta megünnepelni a születésnapomat, erre mégse került sor. Nem engedtem. Orbán Viktorhoz hasonlóan – aki szerény személyem álombéli titulusát viseli az ébrenlét unortodox Magyarországán – én is azt nyilatkoztam az újságoknak, hogy várják meg inkább a misézéssel a temetésemet. Hihetetlen, de ki kell jelentenem, álmomban egyetértettem a miniszterelnökkel. Ráadásul ébren is egyetértek vele. Ebben mindenképpen.
Abban azonban nem, hogy a hangzatos nyilatkozat ellenére engedni megtartani azt a misét. Nyomatékosan fel kellett volna szólítania az egyházakat, a nőegyleteket, a békemeneteket, a lengyel bértüntetőket és általában mindenkit, hogy az ő ötvenedik születésnapján pedig ne legyen mise. Mert ha lesz, az rossz szájízt kölcsönöz annak a napnak. Nem, most nem Orbán Viktor szájízére gondolok, hanem a választópolgárokéra. Azokéra, akik még emlékeznek, hogyan kellett díszszemlén tisztelegni vezérnek, főtitkárnak, miegyébnek kikiáltott halandók előtt. Azokéra, akik azért tették le a garast 1956-ban és 1989-ben, hogy ilyesmi soha többé ne következhessen be. Sem díszszemle, sem mise formájában.
Álmomban nem történt meg. A valóságnak nevezett rémálomban megtörténik. Dicsértessék Orbán főtitkár elv- és polgártárs! Az Atya, a Fiú és a Nőegylet nevében.
