Kellett már egy liberális párt. Tényleg. Nagyon. Azt sem tudtuk, mit kezdjünk az életünkkel egy ilyen nélkül. Elvégre az Együtt 2014 is liberális, a Demokratikus Koalíció is liberális, csak nem jelentik ki egyértelműen. Ezért aztán külön szükség volt arra, hogy megjelenjen a színen Fodor „Nagy Visszatérő” Gábor, liberalizáljon, és betöltse a nem létező – vagy csak névleg létező – űrt a politikai piacon.
Valójában persze egyetértek vele: annak idején az SZDSZ kiemelkedően fontos volt a magyar politikában. Annyiszor húzták keresztül koalíciós partnerük, az MSZP számításait, hogy akarva-akaratlanul, de igen nagy részük volt abban, hogy Orbán Viktor most kétharmaddal ücsöröghet az ország trónján. Ráadásul az egykori kultuszminiszter (jaj, emlékszik valaki, hogy Fodor az is volt?) oroszlánrészt vállalt abban, hogy a szabaddemokraták egykor szép napokat megélt, hiteles, rendszerváltó pártja gyakorlatilag semmivé foszlott. Mert nem Retkes Attila, a haldokló SZDSZ utolsó közismert elnöke volt a Nagy Liberális Eltűnés oka, ő csak a következmény volt. A bukást Fodor, Kóka, Horn és a többiek idézték elő.
Tökéletesen megértem, hogy Fodor Gábornak hiányérzete van. Éppen csak abban nem hiszek, hogy egy liberális párt hiányzik neki, mert az, mint írtam, akad bőven. Sokkal inkább gondolom azt, hogy a reflektorfényt hiányolja. Olyasmi ez, mint az ökölvívás, mikor az egykori világbajnok bunyós sok-sok év elteltével visszatér a szorítóba. Ritkaság, hogy sikerül az ilyesmi, többnyire kiütéses vereséggel végződik a próbálkozás.
Főleg, ha az emberről kiderül, hogy kusza politikai elképzelései között szerepelhet Orbán támogatása is, miközben előszeretettel mondogat oda Bajnainak és Gyurcsánynak egy-egy interjúban. Aztán másfél év múlva – most – már sorolna is be az általa félig-meddig szakértőnek nevezett Bajnai-féle társaságba. Persze, tudjuk: hiába vagy jó bokszoló, ha nincs menedzsered.
Fodor pedig jó bokszoló, ez tény. Fénykorában olyan menedzserekkel dolgozott, mint Orbán Viktor vagy Gyurcsány Ferenc, és akkor ment is a szekér – aztán megtört a karrier, amikor saját magát akarta menedzselni. Most pedig újabb nagy lépést tesz hátra: igazi politikai kalandorhoz méltó, már-már Tamás Gáspár Miklós magasságába (mélységébe?) emelkedő tettet visz véghez. Pártot alapít. A liberális értékeket kompromisszumok nélkül megjelenítő pártot. Jaj.
