Nem számítanak az észérvek, az egyenletben szereplő összegek pofátlanul felháborító nagysága. A magyar igenis szereti a futballt, a jó focit, és mi megadjuk nekik.
Hol vannnak már azok az idők, amikor az újpestiek cinkelték az Üllői úton a népes fradi tábort “az indul a vonat Auswitzba” átdolgozott verziójával. Persze akkoriban egy Várszegi Gábor nevű üzletember gründolta a Fradit. Már ameddig elviselte a nézőtéren és a jobboldali sajtóban rendszeresen előforduló kódolt, vagy nyílt zsidózást. Azt az apróbb elhajlást már elfelejtette a fradi tábor. Senkit nem lepett meg tehát az újabb üzenet. Ezúttal a kassai gettó egykori parancsnokára, a háborús bűnökkel vádolt Csatáry Lászlóra emlékezett meg a néhány önjelölt történész a zöld-fehér szurkolók között. És persze nem csak ők.
Félreértés ne essék, a lelátókon mindig is megtalálhatóak voltak az ilyen megnyilvánulások, korszaktól és csapattól függetlenül. Újpesten is többen kezdtek zsidózni, amikor az ősellenség csapatát Várszegi próbálta gatyába rázni. Most viszont annyiban kínosabb lett a dolog, hogy a korszellem miatt jobban oda kell figyelnünk a lelátókon történtekre. Manapság kötelező hétvégi feladat a fideszes potentátoknak, meg a hozzájuk csapódó sleppnek meccsre járni. Lehetőleg persze a VIP-páholyba, elvégre a nagy dolgok ott dőlnek el. Márpedig ott nem lehet csukott szemmel és befogott füllel csak az üzletre koncentrálni. Ők is látják és hallják ezeket az üzeneteket.
Akár kínos nekik, akár nem, ezzel nem fognak tudni mit kezdeni a fociért olyan áldozatkész jobbos politikusok. Persze nehezen tudnám elképzelni, hogy a felcsúti B-közép (özvegy B.-né Erzsike, T. Sanyi bá’ nyugalmazott asztalosmester, no meg Mészáros Lőrinc idénymunkásai) lelkes zsidózásba kezdenének az MTK felcsúti vendégjátékán, vagy hogy a Tállai András által gründolt mezőkövesdi csapat lelátóin fognak “Sieg Heil”-lel köszönteni MTK-drukkereket. Nem is náluk rajol a klán. Hanem az ország legnépszerűbb csapatánál, a nép csapatánál, ahol mindig számított a politika, és amelynek szurkolótáborára mindig számított valaki a jobboldalon. Legyen ez a Torgyán-Szabadi tandem vagy a listamester Kubatov Gábor. Ha úgy tartotta úri kedve, vagy inkább jelezni akarta az irányvonalakat, még Orbán is elszotyizgatott egy-egy Fradi meccsen. Mert kell nekik az az erős mag. Ha antiszemita, ha nem. Persze tudjuk, hogy - és itt nem akarok találgatásokban bocsátkozni, hogy mennyien - vannak köztük antiszemiták. A még több jó érzésű, normális fradi drukker mellett. Számít? Nem. Mozgósíthatóak? Igen. Fel tudjuk őket használni valamire? Igen. És itt nem felétlenül szimatszatyros egyetemisták kitessékelésére gondolok a rendőri félrenézés közben. Ennél komolyabb dolgokra is, de persze ahhoz forradalmi idők kellenek. Akkor simán belefér egy kis rendőrverés, székházgyújtogatás.
De most más idők járnak. Olyan korban élünk, amikor a futball, és azon keresztül az egykori nagy idők visszahozásának kísérlete elsődleges fontosságú. Mert a főnök ezt akarja. És ehhez pénz kell. Sok pénz. Nem számítanak az észérvek, az egyenletben szereplő összegek pofátlanul felháborító nagysága. A magyar igenis szereti a futballt, a jó focit, és mi megadjuk nekik. Kerül amibe kerül. Rögös lesz az út, megfricskázhatnak közben minket lelkes amatőrök, kieshet már augusztusban az összes magyar csapat az európai kupákból, de ki nem szarja le. Előbb utóbb igenis meg lesz az eredménye. Addig meg félrenézünk, bagatelizálunk vagy felháborodunk, ha néhány - egyre több - hülye miatt Magyarország radikalizálódásáról cikkezik az európai sajtó. Majd megunják.
